Kopogtató Tábor, ahogy én megéltem – élménybeszámolók a Központi Kollégiumból

Szép számmal kaptunk élménybeszámolókat az idei Kopogtató Táborról, amiből összeválogattunk nektek pár gondolatot.

DSC_0731

Az állófogadás után viszont még nem mehettünk el, mert készülnünk kellett a másnapi játékos vetélkedőre. Mi a 2.-, és az 5. szint lettünk egybevonva közös néven: a PÍ [π] csapat. [Az idei kopogtató az amerikai diákszövetségek hangulatában zajlott, ezért volt sas a pólókon, illetve ezért volt minden csapatnak görög betűjele.] Még az este folyamán egy remek zászlót, csapat indulót, illetve egy csapattáncot is sikerült hihetetlenül rövid idő alatt összehoznunk, hála a lankadatlan lelkesedésnek, és csapatmunkának. [Őszintén, hogy mik voltak a feladatok egyes helyszíneken nem is maradtak meg nagyon, inkább az összhangulata: hogy jó volt]. Én ismételten csak a DC előtt kaptam észbe, hogy dobogós helyezést, pontosabban a 2. helyezést értük el közösen, de felocsúdni sem volt időm, mert a kapott pezsgővel már nyakon is lettem öntve, ahogy a többiek is, akik ugyan próbáltak menekülni, kisebb-nagyobb sikerrel.

– Csabi, 2. szint

DSC_0811

Számomra kellemes csalódás volt a tábor, mert nem az ivászaton volt a hangsúly. Mikor közölték velünk, hogy ekkor és ekkor nem lehet inni vagy csak mértékkel, nagyon sok meglepett arcot láttam. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy ezt a kéréseteket tiszteletben is fogják tartani, úgyhogy kétszeresen kellemesen csalódott voltam. A programok nagyon szuperek voltak! Jól meg voltak szervezve, viccesek, kreatívak és tanulságosak voltak. A csapatról annyit szeretnék írni, hogy ennél jobb csapatot nem is kívánhatott volna magának az ember. Nagyon sokat köszönhetünk nektek senioroknak és patronoknak, hiszen bármikor, bármilyen kérdéssel, problémával fordulhattunk hozzátok mindig kedvesek, türelmesek, közvetlenek voltatok annak ellenére, hogy már napok óta nem aludtatok rendesen. Eddig csak pozitívumokat írtam a táborról, a negatívumokra nem kerül sor, mert akármennyire is akarok, nem tudok írni. Végezetül csak annyit, hogy nagyon szépen köszönjük nektek ezt a felejthetetlen élményt!

– Eszti, 2. szint

kop9

Augusztus 29-én az összes gólya beköltözött a Központi Koliba, „ahova lakni jössz, de élni fogsz”. A kötelező fejtágítás(ok) után egy közös batyus vacsi formájában végre kezdetét vehette a  fesztelen szórakozás, ismerkedés. A másnapi checkpointos versenyre mi, harmadik szintesek a negyedikkel voltunk egy csoportban, szerintem ütős kis team alakult ki, éjszakába nyúlóan ment a brainstorming. Másnap hajnali hétkor kedvesen tűzriadóval ébresztettek minket, a reggeli torna sem maradhatott ki a programból. A versenyfeladatok ötletesek voltak, viccesek, a zsűri szimpatikus, a csapat is összekovácsolódott. Az egész várost bejártuk keresztül-kasul, skandáltuk is, hogy „Pannooon Egyetem sálláláláláá…”. Délutánra szerintem mindenki elvesztette a hangját és holtfáradt volt, de azért este még a DC-ben összegyűlt a jónép az eredményhirdetésre, majd az azt követő bulira. Imádtam ezt a pár napot, beharangozónak tökéletes volt. Ha a következő tíz hónapban is ilyen lesz a közösség, úgy tűnik, hogy inkább ide fogok majd hazajárni.

– Kitti, 3. szint    

DSC_1121

Izgatottság, beköltözés, ismerkedés, nevetés, szórakozás, fáradtság, sok munka. Ez a pár szó jellemzi igazán a 2014-es Kopogtató Tábort. A tábor előtt egy nappal izgatottan költöztünk be, mi patronálók. Sejtettük, hogy nem lesz könnyű feladat, de bátran ugrottunk a kihívások elé. Azonban azt nem is gondoltuk volna, hogy a legnagyobb ellenségünk az alváshiány lesz. A csütörtöki, beköltözős napunk után, azt mondtuk naivan: „Ez nem is lesz olyan nehéz.”. Tévedtünk!

Pénteken 16 óra körül elkezdődtek a szinteken a szintgyűlések, ismerkedések. Eleinte még feszülten ültek körben a gólyák, arra várva, hogy mi is fog most történni. Nem nagyon mertek egymással sem beszélni, de a játékok végére mindenki kicsit feloldódott, mosolygósabb lett.

Eljött az este. Mosolyogva néztük, ahogy a gólyák elmondják esküjüket, s akarva akaratlanul eszünkbe jutott mikor még mi álltunk a másik oldalon. A megnyitók és az eskü után elkezdődött a vacsora. Eközben mindenkire várt egy szelet torta is, a kollégium 50. évfordulója alkalmából.

Másnap hajnalban a patronálók már a reggelit készítették, míg a gólyák mit sem sejtve legszebb álmaikat álmodták. A már hagyománnyá vált tűzriadóval kezdődött a reggel. Voltak, akik nagyon nehezen keltek fel, voltak, akik meglepő módon hamar kiugrottak az ágyból. Az összes gólya a koli előtt várakozott. Kezdetét vette a reggeli torna. 9 órakor már minden csapatnak az első állomáson kellett lennie.  Mindenki lelkes volt, senki sem akart kibújni a feladatok alól. A vetélkedő végére bár már mindenki nagyon fáradt volt, igazi csapattá kovácsolódtak össze.

Bár a győztes nem a Központi Kollégium csapatai közül került ki, ennek ellenére senki sem búslakodott, mindenki bulizott, élvezte az éjszaka további részét. Számunkra patronálóknak mindenki nyert! Kivétel nélkül az összes csapat. Büszkék vagyunk gólyáinkra, hogy ilyen ügyesek és lelkesek voltak, és reméljük, hogy ez a lelkesedés az egész tanév során megmarad bennük. Visszagondolva az elmúlt napokra nem bánjuk, hogy alig aludtunk, a sok munkát, a fáradtságot. Megérte ennyit dolgozni a gólyákért, mert viszonzásképpen kaptunk egy nagyon jó kis társaságot, sok kedves szót, és legfőképpen a szemükben a csillogást, az örömöt. Életre szóló élménnyel gazdagítottuk őket, melyet majd még unokáiknak is elmesélnek, mikor ők jönnek a Kopogtató táborba.

– Reni, 4. szint

DSC_0253

Az egyetemi és koleszos éveink kezdete  a Kopogtató Tábor volt. Beköltözéskor senioraink, patronjain tárt kapukkal és kezekkel vártak minket, és így konofortosabbá tették számunkra az idegen környezetet. Csapatépítő feladatokkal megismertük szobatársainkat, szomszedainkat, és az is kiderült, hogy ki a legjobb a kőpapír ollóban, és ki maradt a játék legvégén is tojás. A 512-es szoba nevében kijelenthetem, hogy a Check Point-os játék során medvét vadászni volt a legnagyobb móka. Két hét elteltével is csak kiabálok egyet, hogy “NINI, MIT LÁTOK??!”  mindneki arcára mosolyt csalok, és újra és újra elmondjuk mennyire jól éreztük magunkat. Nagyon szépen köszönjük a szervezőknek, hogy ilyen könnyen beilleszkedhettünk, és bulizhattunk egy hatalmasat.

– Lányok az 512-ből

DSC_0234

Augusztus 29.-én eljött a nap, amire már nagyon régóta vártam. Beköltöztem a Központi Kollégium 2. szintjére. A regisztráció után különböző játékokkal, délután 3 óra körül, kezdetét is vette az ismerkedés a szinten lakó gólyákkal. Szombat reggel 7 órakor a tűzjelző ébresztett minket, és részt kellett vennünk a reggeli tornán a kollégium előtt, ami bár akkor nem nagyon tetszett, visszagondolva már más a véleményem róla, majd délelőtt egy vetélkedőt rendeztek nekünk. Az 5. szinttel voltunk egy csapatban. Itt különböző pontjain a kampusznak mókás feladatokat kellett megoldanunk, illetve bemutatnunk a péntek este készített zászlónkat és a táncunkat, valamint el kellett énekelnünk a csapat indulónkat.

Ezeken az állomásokon meglepetésekkel készültünk a pluszpontok reményében. Én egy olasz gyerek dalt tanultam, amit el is énekeltem. Nagyon izgultam előtte, mivel az éneklés nem az erősségem. Nagyon jó hangulatban telt a délelőtt. Ebéd után a jól megérdemelt pihenés következett, majd este egy nagy buli keretein belül megtartották az eredményhirdetést. Sajnos a mi csapatunk csak második lett, amit nagyon sajnáltam, mert szerintem nagyon jól teljesítettünk mind a zászlórajzoláskor, mind a feladatok megoldásakor. Nagyon jól éreztem magam mindkét nap és felejthetetlen élményeket szereztem. A feladatok tetszettek, nagyon jól összehozta a csapatot és rengeteg új embert tudtunk megismerni.

Mivel középiskolában nem voltam kollégista, így nem tudtam mit várjak ettől az új helyzettől, de így több mint egy hét elteltével is még mindig nagyon tetszik. Rengeteg segítőkész és kedves emberrel vagyok körülvéve, aminek nagyon örülök és a város is gyönyörű. Egyáltalán nem bántam meg, hogy Veszprém és a Pannon Egyetem mellett döntöttem, ahogy azt sem hogy mind emellé a Központi Kollégiumot választottam.

– Blanka, 2. szint