Kopogtató Tábor patron szemmel

A tábor szombaton startolt, mi azonban már csütörtökön elfoglaltuk szállásunkat és megkezdtük az előkészületeket, hogy minden készen álljon az újdonsült kollégisták fogadására. A munkát egy megbeszélés előzte meg, ahol Haraszti László, kollégiumi referens, a patronok és a szeniorok voltak jelen. Itt szétosztottuk a feladatokat és minden felmerülő kérdést, problémát megvitattunk.
A szombat máris nyüzsgéssel indult, reggel kezdetét vette a regisztráció és hamarosan megtelt a földszinti tanuló. Miután kitöltötték a papírokat, megkapták a pólójukat és az ajándékcsomagjukat, a gólyák elfoglalhatták szobájukat. Délután a tábor összes résztvevője egy „Koli-Kalauzon” vett részt. Itt rengeteg hasznos információt hallhattak többek közt az öntevékeny körökről, biztonsági előírásokról és a beléptetési rendszerről. Ezt követően minden szint visszavonult egy kicsit és csapatépítő játékok keretin belül ismerték meg azokat, akikkel ezután élni fognak. Este batyús vacsorával készültünk, ahol a gólyákat ünnepélyes ceremónián köszöntötte a kollégium vezetősége majd ezután jött az eskütétel és a póló mellé emlékül egy bögrét is kaptak.
A vasárnap a legtöbb elsősnek nem indult zökkenőmentesen (bár minket is próbára tett a koránkelés). Hajnalban a hagyománynak számító „pálinkás jóreggelttel” vertük fel őket. Utána még lustizhattak egy kicsit, de reggel hétkor tűzriadó űzte ki őket az ágyból, s ha ez nem lett volna elég, rögtön következett a reggeli torna. Több szenior és patron anyukája hevesen csuklott a reggeli órákban. Az izmok átmozgatása után kezdetét vette a checkpointos vetélkedő, melyre előzőleg a csapatok zászlóval és indulóval készültek fel. A csapatok mindent bevetve, lelkesen teljesítették a különböző kihívásokat és pár nap alatt vadidegenekből egy igazi közösség kovácsolódott. Vasárnap este egy hatalmas bulival zárult a Kopogtató Tábor, ahol első- és felsőévesek is elereszthették magukat.
Reméljük, minden elsős pozitív élményekkel gazdagodott a tábor ideje alatt, amelyeket tovább gyarapítanak az évek során és a kollégiumra úgy tudnak majd tekinteni, mint második otthonukra.